Magyar szerkezettár

ó/angyal

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ angyal

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

angyal

1. vall | némely vallás hitvilágában isten környezetéhez tartozó jóságos szellemi lény. | a bibliában: isten hírnöke. | őrangyal.

2. ▸ bukott angyal

3. ▸ öldöklő angyal a halál angyala

4. biz segítő, önzetlen személy, kül. nő. angyal vagy!; ▸ földre szállt angyal

5. vál szép, fiatal nő. szőke angyal. | <kedveskedő megszólításként.> gyere, angyalom!

6. ▸ az angyalát! ▸ angyal szállt el fölöttünk a szobán keresztül

[ lat<gör ]

____________________

elszállt

→ elszáll ⊕ t[Pst.NDef.3Sg]

elszáll

tn ige

1. elrepül. | dobva, rúgva v. a szél erejétől a levegőbe emelkedve elhagyja a helyét. elszállt a labda. | valami a levegőben lebegve eltávozik. elszáll a por.

2. vál <képzelet, gondolat> (csapongva) eljut vhova. | valaki más (, távoli) helyre képzeli magát. gondolatban elszállt haza. | vall <lélek a halálkor> elhagyja a testet.

3. vál <érzelem, állapot stb. > eltűnik, elmúlik. elszállt a mámora.

4. biz tréf <pongyola haszn-ban:> kudarcot vall, esélytelenné válik, kiesik. már a verseny elején elszállt (a csapat).

t[Pst.NDef.3Sg]

____________________

fölöttünk

→ mi ⊕ fölött ⊕ ünk[1Pl]

mi¹

tbsz 1. sz-ű szem névm (ált. érzelmileg színezett m-ban v. más személlyel való szembeállítás esetén) nép mink

1. én és az(ok), aki(k)ről, ill. aki(k)nek a nevében beszélek. mi is itt vagyunk; mi, nők.

2. <értekező prózában, szerénységből:> én. ezt mi is úgy véljük. | <“fejedelmi többes”-ként:> én (, az uralkodó).

3. ritk kedvesk v. gúny <kül. gyermekekhez szólva:> te v. ti. hát mi még nem alszunk?

4. (birt jelzőként, -nk szjeles birtokszó előtt) a hozzánk tartozó, a birtokunkban levő. a mi szobánk. | ▸ ez a mi emberünk | nép tréf elbeszélésben: a már említett. a mi legényünk sem volt rest.

[ fgr ]

mi²

névm

I. kérdő

1. miféle dolog? mit eszel? miről van szó? | (m-értékű szóként) biz ▸ mi? jó, mi! | ▸ mire? mire hordja úgy fenn az orrát? | ▸ mire föl?

2. <valaminek a mibenlétét tudakolva:> miféle jellegű, tulajdonságú dolog? mi a giccs? | milyen foglalkozású személy? mi leszel? | <valaminek az árát, értékét kérdezve:> mennyi? mibe kerül?; mit ér? | (mn-ként) miféle? mi célból?

3. <kül. felkiáltásokban, kérdő jelleg nélkül.> ▸ mit látnak szemeim! ▸ mit tesz isten ▸ még mit nem! ▸ mi nem ▸ majd megmondom mi! | ▸ mit ? ▸ mit nekem, neked ▸ eh, mit! ▸ vagy mi diót v. mit rágott. | <vágy kif-ére, felt módú igével, tagadó m-ban:> bármi. mit nem adnék érte! | (mn-ként) <tagadó értelmű kérdésben:> semmi. mi közöm hozzá!? | ▸ mi tűrés-tagadás

4. (értelmezőszerű nyomósítással, ragozatlanul) ▸ mi minden mi mindent láttál? | <érzelmileg színezett kérdésben v. felkiáltásban:> mi az ördögöt csináljak?

5. (mn-ként) rég | mekkora! mi szégyen! | (hsz-ként) irod mennyire! mi szép.

II. von kissé rég, vál ami. | ▸ van nincs mi van mit nézni. | ▸ nincs mit | <kérdő alakú ált névm-sal v. hsz-val együtt, meg nem határozott dolog jelölésére:> ami. ki mit tud, azt teszi.

III. htl

1. ▸ majd mit mondok mondtam